Szentkeresztbánya múltja

"...Lövétének több négyszögmértföld kiterjedésű határa egész Oláhfalu széléig felrug. Ha Oláhfaluból dél irányban kilépünk, csakhamar lövétei területre érünk, és ha az Oláhfalun át törtető Kis-Homoródot követjük, negyed órára a regényesen fekvő Ujváros (így neveztetve a nép által rendes utczáiról) vagy Szentkeresztbányára érünk.  E hely, hol most nagyszerű vasöntődék, füstölgő kohók zajos működése visszhangoztatja a vidéket, hol terjedelmes bányatelep munkás népes ürög, hol száz meg száz szekér jön megy érczkövet, szenet, vasat és öntvényeket hordva; még 1830-ban Ugron István kaszálója volt. A múlt században Lövétének több, kezdetleges modorban kezelt vaskohója volt, de azok megbuktával 1838-ban a Selmeczen végzett Gyertyánffi Jónás kezdette rendszeresen művelni, s egész 1848-ig nagy sikerrel folytatta; azonban forradalom után, mert ottan a nemzeti kormány ágyukat öntetett, üldözőbe vétetvén 1850-ben brassai pénzváltó Demeter Miklós vette át, s folytatta 1855-ben történt haláláig, ekkor bukottnak találtatván, hitelezői folytatták egy évig, mikor azt a brassai bányász és kohászati részvény-egylet vette át 52,000 frtért, minden készlettel együtt, mely azt kellő nagyszerüséggel kezeli. Jelenleg van egy olvasztója (Hochofen), egy kupoló kemenczéje, 2 veretője, egy négy tüzü hengermüve, készülőben egy tengely és szeggyár. Vasa, mivel szivós lágy, öntvényre igen alkalmatos, vert vasa legközelebb áll a svéd vashoz. Nyers vastermelése évenkint 12,000 mázsa (2000 mázsa öntvény), vont és vert vas 7–8000 mázsa készül évenként. Mi ezen fájdalom idegen kezekbe jutott, s hazai iparunkban nagy szerepet játszó gyárt képben mutatjuk be, mely előtérben a hengerművet és verőket, háttérben Szentkeresztbányát, Oláhfalut és a Hargitát tünteti elő. A település déli részén a völgy merész szökésekbe száll alá, minden lépten imposáns sziklaszálak meredeznek fel, melyek között az út félelmesen vonul tova; lenn a szűkvölgyben posztóványolók, sziklára akasztott malmocskák, száz meg száz, a festő figyelmét magára vonó pont, melyek ha – miként érdemlik – mind lefestetnének, egy albumot töltenének tele. Feltűnik ezek mellett e vad regényes magányban egy-egy keresztfa is, hol vagy gyilkos kezek alatt vérzett, vagy szikla által elzúzott ember nyugossza örök álmát, s ezen ódon kereszteken, ezen a hit és emberi mulandóság jelvényein egy-egy virágfüzér díszlik, tudatva, hogy vannak, kik az itt nyugvók álmai felett őrködnek; kik e távol sírokat a részvét könnyeivel öntözik, kik e halottak emlékét tisztelik. Pedig hány hős, hány az emberiség és haza szabadságának védelmében, érdekeinek szolgálatában elvérzett, elhalt nagy lélek van, kinek sírja puszta, kinek emléke a feledékenység sötétébe vesz el? Hány nemes és szeretet által dicsőült szív porlik el a nélkül, hogy hantjára valaki emlékfüzért illesztene? De hagyjuk e busító képeket, gyönyörködjünk inkább a természet áldásos szépségében és mindenhatóságában, mely a halálból is életet fakasztva megtanít, hogy semmi el nem vesz, hogy a reproductió és anyagcsere törvényei szerint valamint az anyagi életben, úgy az erkölcsi világban is a látszólagos megsemmisülés talajába van beoltva az élet magva...

...Mik azok a sziklák oldalaiban ásítozó sötét üregek, azok az örvények felett elvonuló félelmes ösvények, s az a hangyaként sürgő forgó nép? Ezek a bányák, hol a völgy kebléből kipiszkálja a szorgalmas ember az érczet tartalmazó követ s honnan döczögös uton hordja nyikorgó szekerén az érczkövet a munkás székely,..."

Oldal: Szentkeresztbánya
Szentkeresztbányai Mihály István honlapja - © 2008 - 2024 - kokep.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat